Share



 

laktózintolerancia

Laktózintolerancia, avagy a tejcukorérzékenység



Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedő vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukorérzékeny. A laktózintolerancia, magyar nevén tejcukorérzékenység a laktáz enzim hiánya ill. csökkent termelődése, aminek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. Az emésztetlen tejcukor több kellemetlen tünetet okozhat.

Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedő vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukorérzékeny.
A laktóz (tejcukor) egy – a természetes táplálékok közül kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló –  kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A természetes táplálékokat azért hangsúlyoztuk, mert az élelmiszeripari és gyógyszeripari készítmények jelentős részében előfordul a hozzáadott laktóz. Ezzel a későbbiekben részletesen foglalkozunk.
A vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz enzim bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká: glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztőrendszerből a véráramba.
A laktózintolerancia, magyar nevén tejcukorérzékenység a laktáz enzim hiánya ill. csökkent termelődése, aminek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. Az elnevezés további szinonimái (laktáz hiány, hipolaktázia) is az enzim hiányára utalnak. A belekben továbbhaladó emésztetlen, elbontatlan laktózt végül a vastagbél baktériumai bontják el rövid szénláncú savakká (tejsav, stb.) és gázokká. Két gramm tejcukorból (kevesebb, mint fél deciliter tej laktóztartalma) közel másfél liter hidrogén gáz képződhet.
A tejcukorérzékenység különböző mértékű lehet (küszöb dózis). A legtöbb ember minden következmény nélkül el tud fogyasztani egy pohár ( 2 dl ) tejet. A mennyiség növekedésével azonban előbb-utóbb megjelennek a laktózintoleranciára jellemző kellemetlen tünetek.
Teljes enzimhiány a tejcukor-érzékenyek között csak néhány százalékban fordul elő (1-5 %-ra becsülhető). Ebben az esetben már rendkívül kis mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat.
A tejcukorérzékenység nem azonos a tejallergiával (tejérzékenység, tej-intolerancia), ami a fehérje-érzékenység egyik fajtája. A kettő gyakran fordul elő együtt, de a tejallergia gyakoribb a gyermekeknél és ritkábban fordul elő felnőttkorban.
Az emésztetlen tejcukor több kellemetlen tünetet okozhat. Megbonthatja a vízfelszívódás egyensúlyát (ozmotikus hatás), ami hasmenéssel jár. Az érintett úgy érzi, hogy "az étkezés után átszalad rajta az étel". A széklet rossz szagú, bűzös, kis csecsemőnél híg, habos, zöldes, savanyú szagú. A bélbaktériumok által bontott laktózból fejlődő gáz felfúvódást, szeleket, görcsöket eredményezhet. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bőrtünetek  kísérhetik. A tünetek a tejcukor tartalmú élelmiszer elfogyasztása után fél-, két óra között jelentkeznek és 24 – 48 óra után következmény nélkül elmúlnak, ha nem követte az említett étkezést újabb tejcukor tartalmú élelmiszer fogyasztása.
A vastagbélből felszívódó hidrogén a vérárammal eljuthat a központi idegrendszer területére is, ahol fejfájásos rohamokat okozhat.
Az időben fel nem ismert laktózintolerancia következményeként alultápláltság, súlycsökkenés alakulhat ki. Kisgyermekeknél, 0 – 5 éves életkorban, a növekedés is csökkenhet vagy megállhat.
Tulajdonképpen a tejcukorérzékenység a természetes állapot. Évezredekkel ezelőtt az emberiség táplálkozási kultúrája kettévált. A földművelő népek rizs alapú táplálkozásánál a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást. A pásztor népek számára  - a hús mellet - a tej és a tejtermékek nyújtottak jó minőségű fehérje- és kalciumforrást. Közöttük alakult ki az a gén-változás (mutáció), amely továbbörökítette a felnőttkori tej és tejcukor emésztési képességet.
Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedő vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukorérzékeny.
Az egyes emberfajták között rendkívül nagyok a különbségek. A publikált adatok ugyan eltérőek, de abban megegyeznek, hogy a legkevésbé érintettek a tejcukorérzékenységben a skandináv országok lakói. Az ázsiaiak (a pásztornépek kivételével) és az ázsiai eredetű amerikai indiánok viszont felnőttkorban szinte kivétel nélkül laktózérzékenyek. Svédországi statisztikai adat szerint az ott élők között 3 % a tejcukorérzékeny, de pl. Finnországban ez az arány már 14 %. A közép-afrikai népekre jellemző a felnőttkori 100 %-os laktóz érzékenység, de itt is találunk tejfogyasztó pásztornépeket.
Az európaiak között 10–30%-ra becsülik a tejcukorérzékenyek arányát, és csak kb. 30%-ra azokat, akik idős korukra is megőrzik teljes laktáz-aktivitásukat. Egyes orvosi közlemények ezért külön csoportként említik az időskori laktózérzékenységet.
A betegségekhez kapcsolódó, u.n. szerzett laktóz-érzékenységnek (szekunder felnőttkori laktázelégtelenség) számtalan oka lehet, mert a vékonybél nyálkahártyájának felszínén elhelyezkedő, laktázt termelő hámsejtek rendkívül érzékenyek a legkisebb károsító hatásra is. Ez a magyarázata, hogy néhány gyógyítási eljárás is (antibiotikumok, kemoterápia, stb.) másodlagos tejcukorérzékenységet okozhat. Okozhatják még fertőzéses eredetű betegségek és kapcsolódhat más emésztőrendszeri és egyéb betegségekhez is (lisztérzékenység, hasnyálmirigy betegségek, Crohn betegség, cukorbetegség, stb.). A laktózintolerancia bakteriális fertőzésekhez kapcsolódó formája egyes esetekben gyógyítható.
Szerencsére csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy újszülöttek szervezete sem képes a laktáz enzim termelésére (veleszületett laktázelégtelenség). A tejcukorérzékenységnek ez a formája teljes leromláshoz vezető, súlyos betegség, ha nem ismerik fel időben.
Koraszülötteknél is előfordulhat tejcukorérzékenység (koraszülöttek fiziológiás laktáz-elégtelensége), de ez bizonyos idő elteltével megszűnik.

ÉTKEZÉSI  TANÁCSOK

Ha időben nem ismerik fel a tejcukorérzékenységet, akkor a laktóztartalmú termékek további fogyasztása, a vékonybél állandó irritációjával, tovább csökkentheti a laktáz enzim termelését.

Ez a folyamat, mint egy negatív visszacsatolású ciklus, a teljes laktózérzékenységig juthat el. Ezért pl. hasmenés esetén nem ajánlott a tejfogyasztás.

A folyamat megfordítva is igaz lehet. Egy hosszabb, teljesen laktózmentes diéta részben vagy teljesen helyreállíthatja a laktáz termelődését. Ez a diéta azonban a normális bélflóra fennmaradása szempontjából nem kedvező, ha csak nem fogyasztunk rendszeresen prebiotikumokat

Az optimális megoldás, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét, és utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetők a tünetek.

 A tejcukorérzékenység ritkán követeli meg a teljesen tejmentes étkezést. Szakirodalmi adatok szerint a tejcukor-érzékenyek 20-30%-a képes a tünetek megjelenése nélkül elfogyasztani egyszerre 1/4 liter tejet ( kb. 12 g laktóz). Kb. 50%-ra tehető azoknak a száma, akiknek a tűrőképessége kb. 1/2 l liter tej (kb. 24 g laktóz), és kb. 1 liter tejnél (kb. 50 g laktóz) már minden laktózérzékenynél megjelennek a tünetek.

 A tejcukorérzékenység, néhány korábban említett esettől eltekintve (amikor, egyéb emésztőrendszeri betegségek átmeneti kísérő tünete) nem gyógyítható, de jól kezelhető állapot.

 A legfontosabb a megfelelően alkalmazott diéta, ami nem jelenti a létfontosságú tejtermékek teljes elhagyását. A diétával elérhető a tünetmentesség, és biztosíthatók a szükséges tápanyagok.

 A diéta egyik lehetősége az ázsiai konyha preferálása. A szója alapú, tejmentes kínai-, thai- és  egyéb ázsiai konyha ideális a tejcukorérzékenyek számára. Az ázsiai éttermek, üzletek választéka szinte teljesen laktózmentes élelmiszerekből áll.

 A diéta fontos része a magas kalciumtartalmú élelmiszerek fogyasztása. Ilyenek például a kelkáposzta, a hüvelyesek, a dió, a mandula, a mogyoró, a szója készítmények (pl. a tofu) és a lágy, ehető csontú halak, mint a szardínia, a makréla vagy a lazac. Az egyébként magas kalciumtartalmú parajt, fehérrépát és rebarbarát azért nem említettük, mert oxalát tartalmuk blokkolhatja a kalcium felszívódását.

A hüvelyesek ugyan jó kalcium források, de felfúvódást okozó hatásuk – ami felerősítheti a laktózintolerancia hasonló tünetét – miatt óvatosan fogyasztandók. Itt kell megemlítenünk egy széles körben terjedő tévedést, amely a galaktozémia diétájából került át a laktózérzékenyek diétájába. Egyes szerzők tiltják a tejcukorérzékenyeknek a zöldborsó fogyasztását, holott a zöldborsó nem tartalmaz tejcukrot.  Galaktóz tartalma miatt a galaktozémiások számára tilos, de a tejcukorérzékenyek számára veszélytelen.

 Ahhoz, hogy a kalcium hasznosuljon, szükség van a szervezet megfelelő D-vitamin ellátására. Jó D-vitamin források: a tojás, a máj és természetesen a mértékletes napozás.

 Néhány gyakorlati tanács a tejfogyasztáshoz:

 Más táplálékkal együtt fogyasztott tej, vagy más laktóztartalmú tejtermék, lassabban ürül ki a gyomorból, elegendő időt hagyva a kevesebb enzimnek a tejcukor emésztéséhez. Így csökkenthetők vagy elkerülhetők a kellemetlen tünetek.

Langyos vagy meleg tej ugyancsak lassabban ürül ki a gyomorból, ezért a szervezet jobban tolerálja mint a hideg tejet.

Magasabb zsírtartalmú tej hosszabb ideig marad a gyomorban, mint az alacsony zsírtartalmú, ezért a vékonybél laktóz emésztése is jobb, mert hosszabb idő áll rendelkezésre. Ugyanez vonatkozik a kakaóra is.

A napjában több részletben elfogyasztott kis adag tej laktóztartalmát a csökkent mennyiségben termelődő enzim is képes elbontani.

A kecsketej laktóztartalma alacsonyabb, mint a tehéntejé, ezért jobban tolerálja a szervezet. Ez a különbség azonban nem jelentős.

Egy általános szabály, hogy minél magasabb egy tejtermék zsírtartalma, annál alacsonyabb a tejcukor mennyisége a termékben. Természetesen a több zsír egyben több koleszterint is jelent! 

A túró tejcukor tartalma - a savótartalmával arányosan - magas.

 Az érett kemény- és félkemény sajtok (Pannónia, Trappista, stb.) többnyire nem tartalmaznak tejcukrot és a penésszel érő sajtoknak (camembert, brie, roquefort, gorgonzola, stb.) is alacsony a laktóztartalmuk, miközben megőrzik a tej teljes proteintartalmát, a legtöbb vitamint és ásványi anyagot, így pl. a kalciumot, a foszfort, a riboflavint (B2-vitamin), az A-vitamint, stb.

 Az élő baktériumkultúrát tartalmazó joghurtok, kefirek jó kalciumforrások a laktózérzékenyek számára is, annak ellenére, hogy viszonylag magas a tejcukortartalmuk. Ezt azzal magyarázzák, hogy az aktív baktériumkultúra maga termel annyi laktáz enzimet, amennyi az emésztéshez szükséges. Az enzim (β-galaktozidáz) az élő baktériumsejtek belsejében található, és így védett a gyomorsavtól. A bélbe átkerülve az epe kiszabadítja a laktázt a védő-burokból és így az a megfelelő helyen, a vékonybélben tudja kifejteni a hatását. Korábban a hazai joghurtok többségét a hosszabb szavatossági idő érdekében pasztörizálták. Ezekre a baktérium-mentesített készítményekre természetesen az előbbi megállapítások nem érvényesek. Szerencsére a verseny arra kényszeríttette a cégeket, hogy felhagyjanak a pasztőrözéssel. Ma már csak élőflórás készítmények kaphatók - és eltűntek a pasztörizált - állományjavítóként tejpor adalékot tartalmazó - készítmények.

 A laktózérzékenyek egy részénél az intolerancia olyan fokú, hogy a legkisebb tejcukor-mennyiség is kiváltja a tüneteket. Számukra fontos a rejtett laktóz fogalma. Az élelmiszerek többsége több-kevesebb tejjel vagy egyéb laktóztartalmú tejtermékkel készül. Tejport, savóport tesznek a konzervekbe, egyes húskészítményekbe (pl. párizsi, virsli, stb.), a süteményekbe, a jégkrémekbe és egyéb édességekbe. A laktózmentes diétához szükséges, hogy minden megvásárolni kívánt élelmiszernek gondosan tanulmányozzuk az összetételét. Csak azt vegyük meg, amelynek az összetételt mutató címkéjén nincs utalás tejre, tejporra, tejszínre, savóra, savóporra, íróra, íróporra, stb.

Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a forgalomban lévő gyógyszerek egy jelentős része hordozóanyagként, vagy a hatóanyagot védő stabilizátorként laktózt tartalmaz. Sokszor a gyógyszer által okozott mellékhatások tulajdonképpen a tejcukorérzékenység tünetei. Példaként említhetünk olyan, gyakran alkalmazott készítményeket mint a Bilagit, a Tensiomin, a No-Spa vagy több antibiotikum.

Forrás:www.laktozerzekeny.org

KAPCSOLÓDÓ TERMÉKÜNK: SANGODOS KORALL NANO ŐRLEMÉNY

Sangodos korall nano őrlemény


                                                           

 

                                

A paradicsom és a paradicsom tartalmú élelmiszerek – a magas likopin antioxidáns tartalmuk miatt – csökkentik a sztrók kockázatát a férfiaknál állítja egy új kutatás.

A tanulmány szerint, ami a Neurology folyóiratban jelent meg, azoknál, akiknek nagy mennyiségű likopin van a vérében 55%-kal kisebb a valószínűsége a sztróknak, mint azoknál, akiknél alacsonyabb.

A kutatásban 1031 férfit vizsgáltak meg, akik 46 és 65 év között voltak. A kutatás elején megmérték a vérükben a likopin szintet majd 12 évig figyelték őket. Ez idő alatt 67 férfinek volt agyvérzése.

A 259 férfiból, akiknek alacsony volt a likopin szint a vérében 25-nek volt sztrókja, míg, akiknek, magas annál csak 11 esetben fordult elő, ez 56%-kal kevesebb. Mikor a kutatók csak a vérösszetételt nézték a magasabb likopin szintűeknél 59%-kal kevesebb volt az esélye a betegség kialakulásának, mint az alacsonyabb szintűeknél.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a dohányosoknál kisebb mennyiségben fordul elő a likopin mint a nem dohányzóknál. A dohányzás egyik legveszélyesebb kockázati tényezője a sztrók.

A tanulmány arra is kitér, hogy azoknál, akiknek az étrendjükben sok a gyümölcs és a zöldség alacsonyabb a sztrók kockázata, mondta a tanulmány szerzője Eastern Jouni Karpi az Észak Finnországi Egyetem kutatója. A kutatás alátámasztja azt a régebbi világszerte ismert tanulmányt, miszerint ha az emberek több mint ötször fogyasztanak egy nap gyümölcsöt és zöldséget, azzal jelentősen csökkentik a sztrók kialakulását.

A likopin egyedülálló védelme

A tanulmány továbbá megvizsgálta a vérbe az alfa-karotin, a béta-karotin, alfa-tokoferol és retinol szintet, de nem találtak összefüggést az antioxidánsok és a sztrók kialakulása között.

Az egyik lehetséges ok, hogy a likopin jobban csökkentheti a sztrók kialakulásának kockázatát, mint más antioxidánsok magas aktivitása miatt. A likopin egy erős antioxidáns és ebben a vizsgálatban hatékonyabb volt, mint a béta-karotin a sejtvédő hatásukat tekintve.

Főzze a paradicsomot!

Bár sok hasznos tápanyag érzékeny a hőre, amikor a paradicsom fő, a hő feldolgozása ténylegesen emeli a cisz-likopin szintet, amely könnyen felszívódik a szervezetben. Ennek eredményeként a főtt paradicsom és paradicsom termékek általában nagyobb hatással vannak a vér likopin szintjére, mint a nyers paradicsom vagy paradicsomlé.

Likopin bevitelének a szervezetbe más fontos jótékony hatása is van, mint például, hogy csökkenti a koleszterin szintet, gyulladás csökkentő, segíti az immunrendszer működését és gátolja a trombózis kialakulását.

Más vizsgálatok kimutatták, hogy a magas likopin szint összefüggésbe hozható bizonyos rákos megbetegedések kockázatával is.

Például egy 2011-es kutatás bebizonyította, hogy akik paradicsomot vagy paradicsom tartalmú ételeket fogyasztanak, azok egészségesebbek és csökkenti a rák, a csontritkulás és a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.

Egy a British Juornal of Nutritionban megjelent tanulmány szerint a főtt paradicsomban lévő likopin csökkenti vagy akár el is pusztíthatja a prosztata rákos sejteket.

A paradicsom nem az egyetlen élelmiszer, amely gazdag likopinban. A grapefruit, a görögdinnye, a guava, a papaya, a homoktövis és a csipkebogyóban is található ez a hatóanyag.

Jelentős likopinforrások (mg/100g):


Paradicsompüré                        29,3 mg

Spagetti szósz                            17,5 mg

Ketchup                                        17,0 mg

Paradicsomszósz                       15,9 mg

Paradicsomkonzerv                 9,7 mg

Paradicsomlé                              9,3 mg

Csipkebogyó                               6,8mg

Homoktövis                                5,7mg

Guavé                                           5,4 mg

Görögdinnye                              4,8 mg

Nyers paradicsom                    3,0 mg

Papaja                                           2,0 mg

Rózsaszín grapefruit                1,5 mg

Csipkebogyó                               6,8mg

(Forrás: USDA adatbázis)