Az elmúlt napokban két olyan esetet hallottam közvetlen környezetemben, ahol a főnök túlértékelte szerepkörét, azt gondolta magáról, hogy ő a Mindenható, és így is viselkedett. Otromba, bántó stílusban beszélt az alkalmazottaival. Az egyik beszélgetésnek épp fültanúja voltam, mert telefonon zajlott. Olyan hangosan mondta a magáért, hogy még én is hallottam. A problémája annyira nevetséges volt, hogy én elnevettem magam. De képes volt ezért felhívni az ismerősömet és letolni a sárga földig. Az utolsó mondata ez volt. ÉN VAGYOK A FŐNÖK ÉS EZT MEGJEGYZEM MAGAMNAK!
A vezetői tekintély megalapozása
Egy vezetőnek nem elég csak a konkrét feladatokhoz érteni, a munkát jól megszervezni, hanem munkájában kiemelkedő szerepet játszanak az emberi kapcsolatok. A legelső lépésekhez tartozik – nem feltétlen az irodájának berendezése vadonatúj bútorokkal-, inkább a munkatársai bizalmának megszerzése és a vezetői tekintélyének megalapozása. Van, aki ez utóbbit a karizmájával próbálja megszerezni, van, aki egyszerűen csak a „kar izmával”. Ez utóbbi „vezetőre” feltétlen érvényes Murphy azon törvénye, miszerint
„a szék határozza meg a tudatot”.
Alakítsunk ki csapatot!
A dolgozók nyerő csapatba akarnak tartozni, de sohasem önbecsülésük, vagy önértékelésük rovására, ezért szervezzünk csapatot, olyan csapatot, ahol mindenkinek egyforma joga van véleményét kifejteni. A csapat több mint egymás mellett dolgozó emberek közössége. Ennek kialakítása csak a vezetőn múlik. Egy jó vezető képes összefogni a keze irányítása alatt dolgozó embereket, megfelelőképpen tudja motiválni őket és hagyja, hogy mindenki eljusson munkájában az önmegvalósítás Maslow-i csúcsára.
Szakítsunk időt a munkatársakra!
A beosztottak igénylik a vezetői beszélgetést. Régi, de igaz gondolat, hogy aki kérdez, az információkhoz jut. Megfelelő információk nélkül nem lehet jól irányítani. Ne mulasszuk el megkérdezni munkatársainktól, hogy érzik magukat, milyen problémáik vannak, miben tudunk nekik segíteni, stb. Először mindig a jégmező széle olvad, aztán csak a közepe. Ha nem érdeklődünk, a nélkülözhetetlen hírek csak késve érkeznek el hozzánk. Akkor tudunk igazán jó döntéseket hozni, ha tisztában vagyunk az alattunk dolgozók véleményével, figyelembe vesszük azok gondolatait, érzéseit.
A vezetők elmagányosodása. Szükségszerű, avagy nem?
Sajnos a vezetők a kinevezést követően szinte azonnal úgy érzik, hogy már nincs meg az a közvetlen kapcsolat köztük és a volt kollégák között, mint a kinevezés előtt. A beosztott gyanakodik, vajon megváltozik-e régi kollégája, azzal, hogy magasabb pozícióba jutott, avagy sem. Mivel jobb az óvatosság, így a beosztottak abból indulnak ki, hogy igen, biztos megváltozott. A vezetőnek paradox módon vissza kell szereznie azt a bizalmat, amit el sem vesztett, hiszen csak egyszerűen magasabb pozícióba került. Ezért a vezetők gyakran elszigetelődnek és sokszor magányosnak érzik magukat. Egy felnőtt-felnőtt szintű kommunikáció kialakításával és őszinte légkör megteremtésével jelentősen lehet ezen az érzésen változtatni.
Nem csak a pap, a jó vezető is…
Számos vezető erény segíthet még minket a főnökből vezetővé válás útján, úgymint a példamutatás, a becsület, a következetesség, a kompetencia, az önbizalom, a megfelelő döntések meghozatala stb., azonban talán a legfontosabb, hogy a vezető megértse, hogy senki sem született vezetőnek. Ezért mindenkinek lehet, sőt kell is fejlesztenie vezetői készségeit. A vezetői beosztásban eltöltött évek sokat segíthetnek a fejlődésben, azonban a gyakorlat és elmélet együttesen vezet majd a sikerhez.
KAPCSOLÓDÓ BACH-VIRÁGESZENCIÁK:
|
